Előszó

Az alábbi kis történetet kedvcsinálónak szántam 4-7 éves gyermekeknek és a velük  foglalkozó felnőtteknek. A mesén keresztül a gyerekek észrevétlenül megtanulhatják azokat a mozgásformákat, amelyek segítségükre lehet életük során. Tanulunk az iskola padban, de az élet minden pillanata újabb és újabb feladatokat hoz elénk. Szerencsés helyzetben vannak azok, akik már gyermekkorukban megtapasztalhatják milyen jó érzés, amikor örömmel, könnyedén átlátjuk és megoldjuk a feladatainkat. Ehhez nyújt segítséget a testünk ismerete, karbantartása. A mesében szereplő egyszerű mozgás formák segítik az agyintegrációt, kielégítik a gyerekek mozgásigényét, jó kedvre hangolják a kicsiket és nagyokat.

A kiemelt szövegrészek az elvégzendő Brain Gym gyakorlatokat tartalmazzák.

A gyermekek figyelmének megfelelően a mese tagolható. A történet folytatása előtt átismételhetjük együtt a már ismert anyag tartalmát a gyakorlatokkal együtt.

Jó szórakozást!

 

Gergő és Tappancs története Írta: Várszegi Zsuzsanna, kineziológus

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy Gergő nevű kisfiú. Néhány napja ünnepelte az 5. születésnapját.

A szülei - nagy örömére - egy fekete, eleven, gombszemű kiskutyával lepték meg. A kis szőrgombóc eleinte olyan volt, mint egy kisbaba. Izmos tömzsi lábacskái időnként alig bírták hordó alakú kis pociját, hiszen két dolognak nem tudott ellenállni, az evésnek és a játéknak. Testéhez mérten hatalmas mancsai miatt a Tappancs nevet kapta. Huncutságával, esetlenségével vidámságot ébresztett mindenkiben.

Reggel 7 órakor már az ajtóban ül hangosan sírdogálva, hiszen nagyon hosszúnak tűnt a magányosan, evés nélkül töltött éjszaka. Amint nyílik az ajtó, rögtön huncutul csillogó szemmel, farok csóválva fogadja kis gazdáját. Nagy igyekezetében össze-vissza keveri mind a négy lábát, sőt még a saját füleire is rálép (laza keresztező mozdulatok a test előtt és mögött). Erre aztán igazán megrémül, mert azt hiszi, valaki bántani akarja. Igyekszik megtalálni a támadót. Próbál körülnézni, de a sok sírástól nem lát semmit. Erre aztán dörzsölni kezdi a szemét, ahogyan az anyukájától tanulta. A szemöldöke külső szélén megtámasztja a hüvelykujját és a behajlított mutatóujját néhányszor végig húzza a szemöldökén és a szeme alatt. Ezután a két ujja közé csippenti az orrnyergét és ügyesen masszírozza. Gyorsan körülnéz (fejfordítás jobbra, balra). Most már sokkal élesebben lát. – Hát nézzük gyorsan mi van fent. – Csak egy kisveréb nézelődik érdeklődve a háztetőn. – Akkor nézzünk fel feltűnés nélkül a fa lombjára, balra, a fa alá, magunk elé a földre, jobbra, a bokor aljára, jobbra, a bokor tetejére, majd az orrunk hegyére és távolra. – Nem akar hinni a szemének, sehol senki. Gyorsan körbejáratja a szemét (szemkörzés) újból. Most már biztos, hogy sem őt, sem a kisfiút nem fenyegeti veszély. Igen ám, csak az idő elszaladt. Kis gazdája már a kapu felé szökdécsel. Tappancs elkíséri az utolsó pár méteren és csalódottan leül a kapu belső oldalán. Tudja, hosszú lesz a délelőtt.

Gergő is egyre szomorúbb, ahogy közeledik az ovi felé. Sajnos nincsenek barátai. Igaz nem bántják a többiek, de nem szívesen játszanak vele, mert ügyetlen. Ha be is veszik egy-egy játékba, a labda mindig tőle gurult el, bújócskában őt veszik először észre, fogócskában nem tudja elkapni a társait. Így aztán kedvetlenül játszik egyedül a többiektől távol, hiába hívják, nem megy velük. Egész délelőtt unatkozva várja a pillanatot, mikor jön érte a nagymamája és  mehet végre haza.

Tappancs ott várja, ahol elváltak egymástól. Vidám csaholással fogadja. Gergő sietve átöltözik és felhőtlen örömmel szalad a kertbe a kiskutyához.

Először is labdáznak. Kispajtása nagy türelemmel kapja el a sután dobott labdákat. Vidáman telik az idő. Mikor a labda már ügyesebben ér célba, egy kicsit elkezdenek unatkozni. Gergő mindent kitalál, hogy becsapja a kis fekete hétördögöt. Először úgy csinál, mintha mindkét kezében lenne labda. A feje fölé nyújtott két öklét hullámos mozgással hozza le a lábáig és ott dobja a labdát egyik kezéből a másikba. A figyelmes kis állat hamar rájön a csalafintaságra, ekkor Gergő hatalmas fekvő nyolcasokat ír le a labdát tartó kezével. A kutya és ő is figyeli a kinyújtott kéz mozgását. Ezt is hamar megunják. A kisfiú még huncutabb lesz, a felemelt térde alatt húzza át a labdát és dobja el, aztán a feje fölé emeli a labdát, beleejti a háta mögött a másik tenyerébe majd messzire röpíti. A kutyán nem tud kifogni.

A nagy játékban megéheznek, mindkettőjüknek jól esik az uzsonna. Közben lassan alkonyodni kezd. Így a sejtelmes fényben bújócskázásba fognak. Először Gergő bújik el egy óvatlan pillanatban. A kiskutya tanácstalanul ül, a fejét óvatosan körbe-körbe forgatva keresi a kisfiút. Amikor a feje hátul van, a száját gondosan kinyitja, hogy ne fájduljon meg a nyakacskája. Sehol nem leli a játszótársát. Ekkor a fülét kezdi hegyezni. A fülcimpáját dörzsölgeti, húzza kifelé. Hiába, semmi nesz.

Szomorúan sóhajtozni kezd. Először is szép lassan kifújja a levegőt, aztán mélyen beszívja, majd ismét kifújja bánatos pofival. A pocakja a barátjától kunyerált keksztől és a levegőtől úgy feszül, mint egy kis dob. Gergő nem tudja visszatartani a kuncogását. Na erre lesz is nagy csaholás, ugrándozás. Féktelen jókedvében a csöpp kutya feldönti az 5 éves nagyfiút. Ő aztán a nagy nevetésben csak a 3. próbálkozásra tud felülni. Viccesen összeérinti a bal könyökét a jobb térdével, a jobb könyökét a bal térdével. Még felülés után is csak dől a két összezárt térde balra, jobbra. Mikor végre sikerül felállnia a nagy fiúnak, terpeszállásba ugrik és egyik, majd másik térdével rugózva ingerli a komoly fenevadat.

Mikor megnyugodnak, Tappancs bújik el egy bokor alá. Gergőnek sincs könnyebb dolga. Most ő sandít fej mozgás nélkül, csak a szemével minden irányba, sőt még közelre és távolra is. Ezután hegyezi a fülét, ahogy az előbb a barátja tette. A kutya közben elunja a várakozást. A lapulásból szép óvatosan felemeli a fejét és mellső lábaival felnyomja a hátát. Hiába, sehol nem látja a pajtását. Visszalapul. Rövid pihenés után újból leskelődik. Ekkor veszi észre és szalad hozzá a fiú.

Egyszer csak Gergő egy nem túl illedelmeset ásít, miközben a füle előtt nyomkodja az arcát, hogy minél nagyobbra tudja tátani a száját. A kis fekete gombóc követi a példáját. Közben egészen besötétedett.
A két jó barát fáradtan ül le egymás mellé. A kisfiúnak csak most tűnik fel, hogy megfájdult a lába a nagy szaladgálásban. Szépen ölébe veszi, megfogja a bokájánál és a térde alatt. Lassan hajlítgatja a lábfejét. Ez nagyon jól esik, így aztán a másik lábbal is megismétli a mozgást. Ezután szép komótosan feláll, megtámaszkodik a pad támláján, felváltva hátranyújtja lábait, emelgeti sarkait, majd lehajol és a lába előtt harangozik a kezeivel, törzsével. Most már sokkal jobban érzi magát.

– Gergő! Gergő! – hallja édesanyja hívását. Gyorsan enni, inni ad a kis barátjának és búcsúzóul megsimogatja.
Vacsora közben aztán mindent elmesél a szüleinek, ami délután történt. Együtt nevetnek a vicces történeteken.
Másnap aztán újra kezdődik minden. Az oviban csodálkoznak a gyerekek, hogy Gergő szeme napról-napra jobban csillog és egyre ügyesebb. Két hét múlva már nem húzódik egyedül félre, amikor játszani hívják a társai. Mindenki örül, ha ő is beáll a közös játékba, mert nagyon jó ötletei vannak és észrevétlenül segíti a kisebbeket, kevésbé ügyeseket, mert nem felejtette el, milyen nehéz mikor nincsenek barátai az embernek. Szeretettel gondol az egyre nyurgább gombszemű kis barátjára.

Az egyik kisfiú, Tamás, aki nagyon félénk és kicsit ügyetlen egyszer aztán összeszedte a bátorságát és megkérdezte Gergőt, van-e valami titka a nagy változásának. Gergő szívesen elmeséli a történetét.

- Amikor még én is csak egyedül üldögéltem a játékok között, egyszer csak fájdalmas nyögéseket hallottam. Elindultam a hang irányába és az ágy alá becsúszva egy fekete hajú kis királylány babát pillantottam meg. Ki volt törve a karja. Nagyon megsajnáltam és gyorsan a helyére illesztettem a kezét. Ő örömében táncra perdült, kacagott, mint egy kis tündér. Mikor elcsendesedett komolyan rám nézett és azt mondta. - Régóta figyellek milyen szomorú vagy és tudom mi az oka, ha elfogadod a segítségemet megmutatom a varázs mozdulatokat, amik által ügyessé, okossá, erőssé válhatsz, ha rendszeresen gyakorolod őket!
- Nagyon szeretném!– válaszoltam gyorsan.
- Hát akkor figyelj:

Először is tedd egyik kezed a köldöködre, a másikkal dörzsölgesd a kulcscsontod alatt, ahol kis gödröcskét érzel, így, ahogy én. Ezzel bekapcsolod a fejedbe a fogaskerekeket. Cseréld meg a két kezed és folytasd!

Most maradjon a kezed a köldöködön, a másik kezed mutató és középső ujját tedd ide ahova én, az álladra, középre és nézd a földet, cseréljünk kezet!

A következő titkos gyakorlat: a köldökön maradjon a kezed, a két ujjacskád pedig tedd az orrod alá és nézz a plafonra. Cserélj kezet!

És halld az utolsót: az egyik kezed maradjon a köldöködön, a másik kezed két ujját tedd a füled mögött kidudorodó csontra, majd kéz cserével a másik füled mögé.

Látod ennyi a nagy titok, ha szorgalmasan megcsinálod minden nap ezeket a gyakorlatokat, meglátod mennyivel ügyesebb, eredményesebb leszel mindenben!
- Elgondolkodtam a tündér szavain és úgy gondoltam megéri a fáradságot! Azóta minden reggel így kezdem a napot! Már látom, igaza volt a kis királylánynak. Te is láthatod mennyire jól telnek a napjaim. Igaz, sokat segített Tappancs, a barátom, de a csodagyakorlatok is hasznosak!

Tamás figyelmesen hallgatta a pajtását és rögtön nekiállt végrehajtani a titkos kódot!

vissza